A Bábszínház előcsarnoka

A Bábszínház előcsarnoka

Portásfülke a Bábszínházban

Portásfülke a Bábszínházban

Pénztár szemben az oszlop mögött...

Pénztár szemben az oszlop mögött...

Helyszín: Budapest, Bábszínház

Idő: 2009 október

Felirat a portásfülkén, a gyűrött papíron: Pénztár szemben az oszlop mögött…”

Nem lehetett volna kitenni egy eligazító táblát…?

--Tagged under: ezért tartunk itt--

kajmansziget:

Éjszaka kiderül ám az igazság… JBUDA CENTER + Tesco? Szal ez tulajdonképpen milyen központ is? És ki tudja, hogy az a B még meddig világít…
(Kedves olvasónk, Zsolt küldte. Oszibá figyel.)

A tuggyukik a boltban vannak :-)

kajmansziget:

Éjszaka kiderül ám az igazság… JBUDA CENTER + Tesco? Szal ez tulajdonképpen milyen központ is? És ki tudja, hogy az a B még meddig világít…

(Kedves olvasónk, Zsolt küldte. Oszibá figyel.)

A tuggyukik a boltban vannak :-)

Ahmedinedzsád zsidó lehet a Telegraph szerint

Zsidó lehet az iráni elnök? A brit Daily Telegraph szerint igen

„A photograph of the Iranian president holding up his identity card during elections in March 2008 clearly shows his family has Jewish roots.

A close-up of the document reveals he was previously known as Sabourjian – a Jewish name meaning cloth weaver.”


Az Indexről:

„Az Izrael-ellenes kirohanásairól is ismert Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök valójában zsidó származású lehet, írja a Telegraph. A brit lap egy fényképre hivatkozik, amelyen az iráni elnök felmutatja a személyijét a 2008. márciusi választások alatt.

A kinagyított képen a Telegraph szerint látható, hogy korábban Sabourijiannak hívták, ami az angol átírás, eredetileg a zsidó imasál szövőjét jelenti. A lap szerint a család az elnök születése után változtathatta meg nevét, amikor áttértek az iszlám vallásra is. A belügyminisztériumban az Iránban élő zsidók számára fenntartott családnevek listáján is szerepel a Sabourijian, teszi hozzá a lap.”


10 pont!!!

10 pont!!!

Izrael a vádlottak padján I. - avagy a király meztelen // Világblog - Nollerek Külföldiából

Nem kétséges számomra, hogy e sorok minden olvasójához eljutott már a hír, miszerint az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága lezárta a vizsgálatot a gázi háború ügyében. A Bizottság élén Richard Goldstone dél-afrikai bíró áll.

Mielőtt egyéb tényekre kitérnék, nézzük meg közelebbről, ki is ez a Richard Goldstone?

Mint említettem, dél-afrikai  bíró, aki nemzetközi figyelmet először az apartheid rendszer bűneit vizsgáló bizottság élén szerzett. Első nemzetközi megbizatását akkor kapta, mikor az ENSZ háborús bűntettekkel foglalkozó különleges bíróságához fővádlónak nevezték ki. Ez a bíróság foglalkozott a jugoszláviai és ruandai háborús bűntettek kivizsgálásával. Nem sokkal ez után Goldstone-t kinevezték a Koszovóval foglalkozó vizsgálóbizottság vezetőjévé is. E munkái során soha, senki nem vonta kétségbe jogi jártasságát és megbízhatóságát.

Most, amikor a gázai vizsgálattal kapcsolatban éleshangú levélváltásra került sor a genfi izraeli ENSZ nagykövet és Goldstone között, a nagykövet kihangsúlyozta, hogy ez semmiképpen sem irányul a bíró személye ellen, ugyanakkor időnként érdemes bepillantani a kulisszák mögé is.

A történet a boszniai háború idején kezdődött, valahol a boszniai hegyek egy kis kávézójában. Ujságírók egy csoportja üldögélt ott, képviselve a világ minden táját, és az időt némi alkoholt tartalmazó üvegek egymásutáni ürítésével múlatták. Volt köztük egy amerikai  is, aki folyamatosan azzal nyaggatta szerb kollégáit, hogy mutassanak neki egy igazi háborús bűnöst. A vekzálást megúnva, Navojsa Javrics szerb ujságíró a presszógép felé bökve, rámutatott egy nagydarab, torzonborz szakállt viselő férfira, mondván, íme itt áll egy. Ő Gruben Baljo-Polje-ből. Nők megerőszakolója és rabló.

Biztos vagy benne - kérdezte az amerikai. Természetesen, felelte a fekete humoráról híres Javrics.

Az amerikai, akinek humorérzékéről most inkább nem szólok, rövidesen kivált a társaságból és néhány hónapig nem  is jelentkezett újra. Ma az ujságírók egy része úgy gondolja, hogy az illető valójában a háborús bűnösökre vadászó CIA ügynöke volt, aminek külön nyomatékot ad, hogy az “információ”, amit szerb kollégájától kapott, eljutott az ENSZ különleges bíróságához.

A bonyodalom ott kezdődött, hogy az amerikainak sem humorérzéke, sem irodalmi tájékozottsága nem volt, és ott folytatódott, hogy az ENSZ különleges bíróságának tagjai között sem akadt egyetlen személy sem, aki felismerte volna Miodrag Boltovics “Hős a szamáron” c. 1967-ben megjelent regényének Gruben Malics nevű főhősét. A könyv egyébként a szerb “22-es csapdája”, amit rengeteg nyelvre, köztük angolra is lefordítottak.

A történet a II. Világháborúban játszódik, az olaszok által megszállt Macedonia területén. Gruben a kommunista párt tagja, egyben a város legfrekventáltabb nyilvánosházának büszke tulajdonosa.

Ezt, az interneten percek alatt hozzáférhető információt, ami elejét vehette volna a bonyodalmaknak, az ENSZ bíróság “elfelejtette” beszerezni, aminek következtében a néhány hónap múlva Radovan Karadzsics a boszniai szerb köztársasági elnök és Ratko Mladics vezérkari főnök ellen kiadott körözési listán, fényképeik mellett szerepelt egy fekete sziluett is, ami Grubent volt hivatott jelképezni. Mint minden ilyen listán, természetesen szerepelt a körözöttek személyi adata is, kivéve az árnyfotó alatt, aholis a következő volt olvasható: Születési dátum - nem ismert, személyleírás - nem ismert, cím - nem ismert. Ennek alapján kellett volna a NATO erőknek megtalálnia Grubent.

És elkövetkezett Richard Goldstone igazságának pillanata, mikoris a bírósági alapszabály 18. pontja értelmében a neki, mint fővádlónak biztosított jogánál fogva, vádiratot nyújtott be Gruben ellen. A vádirat szerint Gruben, mint az omraszkai fogolytábor őre bűnös P. többszöri megerőszakolásában és más módon vele szemben elkövetett kegyetlenkedésben is. P. ez ügyben vallomást is tett a hágai bíróság előtt.

A valódi igazság akkor derült ki, amikor Javrics, a  Duga magazin haditudósítója kiadta könyvét, “Hős a szamáron Hágába érkezik” címmel. Javrics ekkorra már élő legenda Szerbiában, az emberek még hátulról, a sisakjáról is felismerték, amire az volt festve - testvér, ne lőjj!

A fenti történetben a legaggasztóbb az, hogy tudomásom szerint, soha semmilyen nyugati sajtótermékben nem került nyilvánosságra és Goldstone-nak soha, sehol nem kellett számot adnia a történtekről. Valószinüsíthető, hogy ebben szerepet játszott a nemzetközi közvélemény szerbellenessége is.

A történettel talán sikerült rávilágítanom egy kicsit a nemzetközi bürokrácia problémájára, arra, mi történik akkor, ha egy vizsgálóbiztos megérkezik akár Boszniába, akár Gázába és a nyelv, a kulturális és társadalmi háttér minimális ismerete nélkül, valamint minden helyi kapcsolat, vagy hírszerzési forrás hiányában “vizsgálatba” kezd.

A dolog “érdekessége”, hogy a bíróságnak három évre volt szüksége, míg végül 1998. májusában törölte a vádiratot Gruben ellen.

Hogy visszakanyarodjak az Izraealt érintő kérdéshez, a gázai jelentésről napjainkban folyik a vita az ENSZ Emberjogi Bizottságában. Még távolról sem lehet tudni, mi lesz a továbbiakban, még az is elképzelhető, hogy a jelentés nem jut el Hágáig.

Ami viszont már ma is biztos, az az, hogy Izrael és a hadsereg vezetői, végső soron mindannyian, nagy árat fogunk fizetni a jelentését, aminek egyik előszele már érintette is a minap Londonban járt védelmi miniszterünk, Ehud Barak személyét.

Most kéne kiabálni! Talán azt, hogy “Gruben,  hol vagy?!”, talán azt, hogy “a király meztelen!”

(A II. részben tanuk és helyszín megjelölésével, a gázai vizsgálatról kívánok néhány szót ejteni.) 

 

 

10 pont leharnak, aki kitúrta ezt a történetet Goldstone-ról és az ENSZ-ról :-))))

Posted via web from Abszurdisztáni Anzix | Comment »

Palestinians Halt Effort to Push Gaza War Report

UNITED NATIONS — In a startling shift, the Palestinian delegation to the United Nations Human Rights Council dropped its efforts to forward a report accusing Israel of possible war crimes to the Security Council, under pressure from the United States, diplomats said Thursday.

Skip to next paragraph
Pool photo by Dan Balilty

At an Israeli cabinet meeting, Prime Minister Benjamin Netanyahu, center, spoke about the United Nations report on Gaza.

The Americans argued that pushing the report now would derail the Middle East peace process that they are trying to revive, diplomats said.

“We don’t want to create an obstacle for them,” Ibrahim Khraishi, the Palestinian ambassador to the United Nations in Geneva, said by telephone from Geneva, where the Human Rights Council is based. “We want to get a strong resolution to deal with the report in a good manner to get a benefit from it.”

The report — produced by a panel of investigators led by an internationally respected jurist, Richard Goldstone — found extensive evidence that both Israel and Palestinian militant groups took actions amounting to war crimes during the Gaza war last winter. Israel says that it acted only to halt missile fire from Gaza that terrorized Israeli civilians.

The position of the United States since the Goldstone report was released in early September has been that the Human Rights Council alone should deal with it. But in a compromise, the body is expected to pass a resolution Friday presented by the bloc of Arab and Muslim states that any action will be delayed until the next meeting in March.

The Israeli prime minister, Benjamin Netanyahu, warned the Palestinians and international powers earlier Thursday that any action to advance the report would be a denial of Israel’s “right to self-defense” and would kill any chance of peace talks.

Mr. Netanyahu, speaking during a cabinet meeting in Jerusalem, said that any international endorsement of the report would “strike a severe blow to the war against terrorism.”

But most immediately, he said, it would “strike a fatal blow to the peace process, because Israel will no longer be able to take additional steps and take risks for peace if its right to self-defense is denied.”

Diplomats said that the Americans took their position that the report would delay the peace process before Mr. Netanyahu made his remarks. Michael Posner, the new assistant secretary of state for democracy, human rights and labor, would not comment Thursday about the negotiations.

In a speech to the council this week, however, Mr. Posner called the report “deeply flawed” and criticized the council for what he called a fixation with Israel. But he concluded by saying that fair reviews on both sides would build confidence.

Israel says that it has a serious inquiry under way, with 100 complaints from Gaza already examined and 23 cases still pending court action. It says that about a third of the 36 incidents in the Goldstone report are already under investigation by the military, while others have been referred for investigation.

The Israeli government mounted a concerted diplomatic effort over the past few days against the resolution to forward the report. But there has been a growing debate within Israel itself, with some human rights organizations and academics calling for an independent, nonmilitary review of the Gaza conflict.

Mr. Khraishi, the Palestinian ambassador, said that if a resolution were passed now insisting that the General Assembly or the Security Council deal with the matter, as the report itself recommends, it would most likely face an American veto. A delay gives the Israelis and Palestinians time to take up another recommendation in the report: that both sides set up independent investigation panels to look into possible war crimes.

“I don’t think that the Americans or the Israelis or anybody can escape from the realities that Goldstone collected — not Hamas either,” Mr. Khraishi said, referring to the Islamist group that controls Gaza. He said that he had the support of at least 33 members of the 47-member council — but not that of the United States, European Union members or Japan.

“There was a tremendous amount of pressure on all members by the Americans,” said an Arab diplomat, who requested anonymity according to diplomatic protocol. “The Americans wanted something to finish it; the compromise is to defer it, which means it is still alive.”

Isabel Kershner contributed reporting from Jerusalem.

Sign in to Recommend More Articles in World » A version of this article appeared in print on October 2, 2009, on page A4 of the New York edition.

Posted via web from Abszurdisztáni Anzix | Comment »

Hely: Érd
Idő: 2009 szeptember
Egy kínai étterem ablaka…

Hely: Érd

Idő: 2009 szeptember

Egy kínai étterem ablaka…

Hírszerző - Publicisztika - A Fidesz utolsó esélye

A Fidesz utolsó esélye


Kiss ÁdámKiss Ádám
2009-10-01 11:24

Ha a következő évek hatalmi játszmái továbbra is arról fognak szólni, hogy az utolsó falusi iskolaigazgató is párthű-e, vagy esetleg látta valaki, hogy Népszabadságot olvas, akkor marad a produktivitást, az állam normális működését aláásó, a különféle emberek bizonytalanság-érzetét fenntartó rossz levegő.

Ha valaki figyeli a napi sajtót, vagy akár csak a buszmegállói nyilvánosságot, az maga is láthatja, hogy Orbán Viktor második eljövetele lassan már a csodavárás szintjére magasztosul. Ebben semmi meglepő nincsen. A Gyurcsány-kurzusnak sikerült annyira elintézni az országot, hogy az évekig végső érvként hajtogatott “Orbánnál még ez is jobb” után most már az “ennél még Orbán is jobb” a trend. […]

Hiába ismételgeti az egyszeri áldozat-komplexusos Fidesz-szavazó, hogy “ezek mindenre képesek”, tavasszal a Fidesz jön, így hát rájuk vár a feladat, hogy gatyába rázzák az országot. Ez eddig viszonylag egyértelmű, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy a Fidesz, és általa az ország előtt két út áll: vagy a konszolidáció, vagy valami, még a mostaninál is rosszabb bizonytalanság.  […]

A szocialisták, a szabad demokraták és az MDF szétesése következtében egyetlen számottevő, tapasztalattal rendelkező politikai erő maradt, a Fidesz. Ők sem annak köszönhetik mindezt, hogy annyira jól teljesítettek volna az elmúlt időszakban, hiszen hülyeségek beszélésén, meg egy népszavazáson kívül jóformán semmit nem csináltak. De passzivitásuk, ellenfeleik kapzsisága és inkompetenciája következtében sikerült egyben maradniuk, míg a többiek buknak.

[…] Azt nyilván e fejtegetés nélkül is tudják a Fideszben, hogy ha viszont sikerül az ígért rendrakás, akkor hosszú időre bebiztosíthatják a hatalmukat, Orbán Viktor nevéhez társítva pedig újabb konszolidációval gyarapszanak majd a történelemkönyvek. Teljesen felesleges felsorolni, mi mindent kell ehhez megtennie a Fidesznek. Három dolgot érdemes viszont kiemelni, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az életveszély elhárításán túl valóban pályára álljon az ország, hosszú távon, és nem csak a gazdasági mutatók tükrében.

Mindenekelőtt kiegyezésre van szükség. A modern magyar állam közel százötven évnyi történelmében három emlékezetes, relatíve sikeres és meghatározó fellendülési időszak volt, bármilyennek is ítélje meg történelmi környezetüket az utókor. Az egyik az 1867-es kiegyezés, a másik Bethlen konszolidációja az első világháború és Trianon után, a harmadik pedig a kádári konszolidáció, Rákosi rémuralmát és az 56-os forradalom vérbe fojtását követően.

[…]

Ugyanezt a lépést kellene megtennie a Fidesznek is. Nem csak az egyes társadalmi csoportokat kell összebékíteni, hanem megpróbálni korlátozni a hazai jobboldalra általánosan jellemző gyanakvó, “aki nincs velünk…” attitűdöt. Ha a következő évek hatalmi játszmái továbbra is arról fognak szólni, hogy az utolsó falusi iskolaigazgató is párthű-e, vagy esetleg látta valaki, hogy Népszabadságot olvas, akkor marad a produktivitást, az állam normális működését aláásó, a különféle, főleg alsóbb pozíciókban lévő emberek bizonytalanság-érzetét fenntartó rossz levegő.

[…] Különösen fontos lenne az arcvonalat felszámolni a jobboldal és az ún. értelmiség között. Nem akarnék az egyszeri ÉS-publicista kikönyökölt zakójába bújni, de azt hiszem, hogy a kölcsönös utálat évei után most, hogy a ballib értelmiség jó része belátta, milyen rossz lóra tett, hatalmas taktikai hiba lenne, és a színházi igazgatói székekért, pályázati milliókért folyó végtelenül káros politikai-ideológiai bandaháborúk folytatását eredményezné, ha erre a rétegre, sőt a “kánonon” kívül mindenkire továbbra is gyanús elemekként, ellenségként tekintene a jövendőbeli kormánypárt és ilyenekre igencsak hajlamos holdudvara és sajtója. Pedig erre még a legjobb körökben is vannak rossz példák, mint az amúgy színvonalas Heti Válasz szeptemberi 24-i számának Alföldi Róbert Nemzeti Színházáról szóló, enyhén zsdanovista cikke.

A másik, hogy a Fidesznek össze kellene raknia a rendszerváltás utáni Magyarországot. Leírtuk már többször, hogy ez pontosan mit jelent: 1990 óta kis kivétellel “csak úgy” történnek itt a dolgok, a fejlődésnek, a gazdaságnak, az egész országnak se iránya, se célja, aki kapja marja, a nagy tervekből pedig csak tervek maradnak kellő mennyiségű pénz elpazarolása után. Ez az állapot tarthatatlan, és számos mostani probléma alapja. Enélkül sem az unióban, sem az egész globalizált világban nem fogunk tudni helytállni.

Nem lesz könnyű dolga a Fidesznek. Már csak azért sem, mert mindezeket úgy kell megtennie, hogy a saját destruktív szijjártópéterizmusuk következményeivel is szembe kell majd nézniük. Megküzdeni a mindenre reflexből nemet mondókkal, a mindenért lemondást követelőkkel, a kis füzetkékbe szorgalmasan “ügyeket” gyűjtögetőkkel, a legkisebb pitiáner problémából is országos botrányt pumpálókkal - és persze a saját szavazótáborral, amelynek az elmúlt egy-két évben össze-vissza ígértek mindent. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

Posted via web from Abszurdisztáni Anzix | Comment »

Theme created by: Roy David Farber and Hunson. Powered By: Tumblr...
1 of 41