pappito:

subdimension:

Ami figyelemreméltó teljesítmény, hiszen ezeknek a kamu-doktoriknak pont az a lényege, hogy nem szólnak semmiről, ellenben a címükben bármely szó kicserélése a “fingópárna” kifejezésre invariánsan hagyja a mű gondolati/tartalmi integritását. A plagizálásban az a szórakoztató, hogy az önszopatásnak egy olyan kifinomult metódusa, amihez képest Szily László “Nick Denton barátja vagyok” konklóziójú, az önalázás eddigi etalonjának számító dolgozata csak a standard felköpök és aláállok egyszerűségével bír. A könnyen vizualizálható analógiánál maradva, a plagizálás elkövetője egy Detroit méretű város éves szennyvizét engedi büszkén vigyorogva a saját, a témavezetője, opponense és az egyeteme nyakába. Hogy ebbe a metaforikus szennyvízfolyamba a magyar tudományos élet kiválóságai oly hirtelenséggel ugrottak bele, hogy még a fecskéért, meg a búvárszemcsiért sem volt idő hazamenni, ezt külön öröm látni. A plagizálás az lúzerség netovábbja: rendben van, hogy valaki hülye mint a segg és csal, de írásban rögzíteni mindezt! Azaz konkrétan jegyzőkönyvezni a dolgot, spontán-rodolfói pajkossággal bejelenteni, majd archíválni a csalás tényét, ehhez tényleg iszonyatos balfasznak kell lenni. Nem is értem, minek kellett többszáz oldalt másolni, amikor egy pársoros jegyzet is bőven elég lett volna. “A kardozós csávó vagyok, akinek soha nem volt egyetlenegy önálló gondolata sem. Régebben még azt hittem, én találtam fel a körömvágó ollót, de aztán kiderült, hogy mégsem. Fő tevékenységem, hogy élérevasalt mackónadrágban ismert agyaggalamblövő-bajnokokkal szerepelek egy fényképen. A fentiekből is látszik, hogy baszott jó arc vagyok, és tökre doktornak kéne lennem már régen. Csocsi.” Amire a bírálók ugyanazokat a bírálatokat leírhatták volna, meg hogy szummakum makossza etcetera etcetera.

Tovább is van :)

kötre!